RÓLUNK
Szamosújvár Kolozsvártól északra, tőle 45 kilométer távolságra helyezkedik el. A város nevét írásban 1291-ben említették először, Gerlahida alakban. A név többször változott, amíg 1830-ban Szamos-Újvár, Armenopolis, Armenierstadt lett. A régi név a szláv eredetű „grlo” – folyamágy, gázló, folyamtorkolat, átkelő hely a magyar jelentése – szó származéka.
A 16. században és a 17. században unitárius anyaegyházközség volt a településen, amelynek lakóit 1602-1603-ban legyilkolták. A később letelepedett lakosság főleg az evangélikus református egyház híve lett, a szamosújvárnémeti anyaegyházközséghez tartozott a gyülekezet. A presbiterium 1841-ben szerveződött, és alkotta meg szabályzatát.
A helyi egyházközség jegyzőkönyvei 1820-ban kezdődnek. Anyakönyvet 1828 óta vezettek. 1850-1852 körül az egyházközség tagjait eltiltották a várbeli templom látogatásától, ezért imaházul Sárközi István lelkipásztor házát használták. 1860-ban a hívek száma 400-ra, 1898-ban 683-ra emelkedett. A város anyaegyházzá, Szamosújvárnémeti leányegyházközséggé lett.
1854-ben a város 66 négyszögöl területű templomhelyet ajándékozott a gyülekezetnek. A terület az építésre alkalmas nem lévén, új telket szereztek. Elhatározták, hogy amíg felépül az új templom, a Sárközi-féle ház szolgál továbbra is imaházul, s a pap részére más házat vásárolnak.
1862-ben kezdték el a templomépítést, amelyhez felhasználták a várból kapott kárpótláson kívül az I. Ferencz József császár és neje, Erzsébet adományát, a táncestélyekből, műkedvelő előadásokból, egyéb adományokból gyűlt ősszeget is.
Az 1875-ben felszentelt templom homlokzatának felirata: „Isten dicsőségére 1877-ben befejeztetett”.
A templomba két harangot szereltek, és orgonát állítottak.
A gyülekezet lélekszáma a környező falvakról való bevándorlás következtében 1990-re elérte a 2500-at, azóta sajnos folyamatosan csökken.